Az EKOSZ rövid története

A nyolcvanas évek vége felé nyílt lehetőség ara, hogy a romániai nyomor és a ceausescui terror elől menekülő erdélyi magyarok Magyarországon menedéket találjanak. Az áttelepüléssel gyökerüket vesztett emberek társkeresése, a segíteni akarás, valamint az önkifejezés megnyíló lehetősége motiválta országszerte az erdélyi körök alakulását. Ezzel szinte párhuzamosan született annak a felismerése, hogy szükség van az országban szétszórt körök közötti kapcsolat létesítésére, valamint egy közös szervezet általi képviseletre országosan, ill. nemzetközi viszonylatban. Több próbálkozás után és Dr. Szűrös Mátyás biztatása, tanácsai nyomán végül 1991 szeptember 28.-án alakult meg ez a közös szervezet. Előbb Szegeden történt erre próbálkozás, végül Győrben Erdélyi Körök Országos Szövetsége néven, melyet a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 1992 május 22.-én jegyzett be. A szövetség elnöke Dr. Búzás Gábor f.o. lett. A kiadott közlemény szerint az EKOSZ céljai között szerepelt: az áttelepült erdélyi magyarok kapcsolatainak kiépítése a magyarországi lakossággal, a beilleszkedés elősegítése, kapcsolattartás az otthon maradottakkal, anyagi, szellemi támogatásuk, tiltakozás az őket ért sérelmek miatt.

Az alapító 11 tagszervezet némelyike rövid időn belül feloszlott, egyikük - a budapesti székhelyű Erdélyi Magyarok Egyesülete kilépett, ezzel párhuzamosan más körök csatlakoztak, így a 11-es szám állandónak mondható. Saját székház híján a szövetség a Győri Erdélyi Körrel együtt használta a győri TESZ-székház létesítményeit, infrastruktúráját.

Az első két évben sikerrel kerültek megrendezésre a pécsi, a soproni és a győri EKOSZ-konferenciák, majd az Erdélyi Orvosok-Fogorvosok-Gyógyszerészek első országos találkozója. Valamennyi rendezvény a helyi és az országos közélet jeles személyiségeinek részvételével zajlott, ráirányította a vezető politikai pártok és a közélet figyelmét az áttelepültek problémáira, egyben artikulálta szerepvállalásukat az ország és a nemzet sorskérdéseinek megoldásában. 1992-93 folyamán jelent meg az EKOSZ-értesítő c. kiadvány 7 száma, informálva a tagszervezeteket, minden érdeklődőt a szövetség eseményeiről.

1993 decemberében Debrecen adott otthont a következő közgyűlésnek. Itt Dr. Búzás Gábor lemondott elnöki tisztéről, miután országgyűlési képviselőjelöltséget vállalt Az új elnök Dr. Körmendyné Lakatos Mária lett. A választás nem bizonyult sikeresnek. Egy mezőberényi és két budapesti találkozó után az elnöknő, az elnökség, valamint a körök vezetőinek ismételt sürgetésére sem hívta össze a közgyűlést, az alapszabályban előírt tisztújítás elmaradt, a hozzá fordulók leveleire, észrevételeire nem reagált. Végül az alelnök, Szakács Attila kezdeményezésére és az elnöknő szándékos távolmaradása mellett történt meg a tisztújítás 1996 május 4.-én, ahol Dr. Kövesdy Pált választották elnöknek. A bírósági bejegyzést a régi elnöknő a legfelsőbb bíróságnál megóvta, az óvást elutasították, így az új elnökség bejegyzése jogerőssé vált.

Az elnökség kidolgozta az EKOSZ új Alapszabályát, amely megfelelő alapot biztosított több évig a működéshez. Az alapszabály szerint az EKOSZ központja a mindenkori elnök lakhelye, ennek megfelelően 1996 óta a központ Szekszárd, Otthon u.2. Külön székház nincs, az elnök saját lakását használja e célra.

Az új elnök központi feladatának tekintette az EKOSZ tömegalapjának biztosítását, és a tagszervezetek vezetőivel közösen ténykedett új erdélyi körök létesítésén, ezek EKOSZ-hoz történő kapcsolásán. Ennek eredményeként az évente megrendezésre kerülő közgyűlések mindenikén új tagszervezetek csatlakoztak, jelenleg számuk 22.

A közgyűléseket pontosan, évente rendezik meg, ritkán kihelyezve, valamely tagszervezet segítségével, többnyire azonban Budapesten, a Magyarok Házában. Kiemelt fontosságú rendezvények:
Az Erdélyi Orvosok és Gyógyszerészek II. Országos Találkozója Budapesten,1999 április 24.-n, több erdélyi orvosprofesszor jelenlétében. Sajnos sikertelen maradt az EKOSZ elnökének azon próbálkozása, hogy létrehozzák az erdélyi orvos-gyógyszerész fórumot, mint az EKOSZ külön szakmai tagozatát. Ennek lett volna feladata a személyi nyilvántartás és a további rendezvények szervezése, melyek így elmaradtak.

Magyarok Együtt Konferencia Szekszárdon, 2000. május 5.-én. A rendezvény központi témája a külhoni állampolgárság intézményének népszerűsítése volt a honi közéletben. Az országos média közömbössége miatt (a Duna TV, egyes vezetőinek ellenséges viszonyulása miatt, ignorálta a rendezvényt, az előzetes ígéretek dacára) e feladatát igen kis mértékben tudta csak betölteni, elfogadásra került viszont az u.n. Szekszárdi Nyilatkozat”, melyet az elnök a röviddel ezután sorra kerülő Magyarok V. Világtalálkozóján terjesztett elő, a külhoni állampolgárság pedig a Világtalálkozó zárónyilatkozatának első pontjaként szerepelt.

Az EKOSZ mint a Magyarok Világszövetségének tagszervezete 2000. óta rendelkezik küldött-mandátummal, ám a szövetség vezetői közül többen a megyei szervezetek küldötteiként is rész vállalnak az MVSZ munkájában.

Az EKOSZ egyik tagszervezetének, az Erdélyi Magyarok Tolna Megyei Egyesületének (EMTE) lapjaként indult, igen szerény formában az Átalvető c. időszakos kiadvány. 1993-tól ennek főszerkesztője Dr. Kövesdy Pál lett, röviddel ezután a lap az EKOSZ lapjává is vált. Az Átalvető története összefonódott az EKOSZ történetével, terjedelmének, példányszámának, legfőképpen tartalmának, színvonalának folyamatos és meredek fejlődése külön tanulmányt igényel, külső és elfogulatlan elemzők részéről. A tény, hogy egy személy kezében összpontosul az EKOSZ elnöki és a lap főszerkesztői funkciója, nyílván nem könnyű feladat, ám egyben igen praktikusnak is bizonyult az évek során.
Az EKOSZ számára, más civil szervezethez hasonlóan, végig komoly gondot okozott az anyagi alapok biztosítása. Az Országgyűlés Társadalmi Szervezetek Bizottsága, legutóbb a Miniszterelnöki Hivatal megfelelő osztálya által kiírt pályázatokon viszont sikerült némi eredményt elérni, így a működéshez szükséges pénzalap végig biztosítva volt. Ez jelenti az Átalvető megjelentetésének legfőbb forrását is, melyre kiemelten a lapnak az erdélyi olvasókhoz való ingyenes juttatása végett van szükség. Az erdélyi magyarságnak ilyenformán a féltő odafigyelés üzenetét küldi az EKOSZ folyamatosan.

Az évek múltával, az új körülmények közepette ismét szükségessé vált az alapszabály módosítása, legfőképpen a szövetség közhasznú szervezetté minősítése végett. Az illetékes Győr-megyei bíróság ez irányú kedvező határozatát 2003. Február 19.-én adta ki.

Napjainkban az EKOSZ osztozik a honi, nemzeti elkötelezettségű, nemzetben gondolkodó, a nemzetéért felelősséget érző és vállaló emberek sorsával, gondjaival. Tagsága, minden nehézség, kishitűségre és csüggedésre okot adó történés dacára töretlenül folytatja munkáját alapvető céljai érdekében, változatlanul felelősséget érez odahagyott nemzettársaiért és féltve őrzi nemzeti identitását. Töretlenül küzd ezen értékek megtartásáért, az ellentétes irányú folyamatok közepette.


Szekszárd, 2003. október 16.


2005. december 12. Megjegyzés: az Átalvető következő, 2006. márciusi számában megkezdjük az EKOSZ történetének részletesebb, folytatásos közlését, Szakács Attila volt alelnök kezdeményezésére, az ő első írásával indítva.

Copyright © Győri Erdélyi Kör Minden jog fenntartva!!!